Az optikai szálkötegek olyan kommunikációs közegek, amelyek optikai jeleket továbbítanak teljes belső visszaverődésen keresztül, elsősorban szilícium-dioxidból. Szerkezetük rostmagból, burkolatból és műanyag burkolatból áll, lehetővé téve, hogy törés nélkül meghajoljanak. Átviteli mód szerint egy-módusú (8-10 μm átmérőjű) és többmódusú (15-50 μm) kategóriába sorolhatók, és tokozás után környezetálló optikai kábelt alkotnak. Az optikai jelet fénykibocsátó dióda (LED) vagy lézer állítja elő, a másik végén lévő vevőkészülék pedig fényérzékeny elemet használ a jel érzékelésére. Széles sávszélességgel, alacsony átviteli veszteséggel (0,2 dB/km alatt) és elektromágneses interferenciával szembeni ellenállással rendelkeznek, így alkalmasak a távolsági kommunikációra.
Ezt az anyagot széles körben használják kommunikációs gerinchálózatokban, tenger alatti optikai kábelekben és üvegszálas-to-otthoni (FTTH) telepítésekben.
Az orvostudományban endoszkópos képalkotáshoz és lézeres műtétekhez használják; az ipari területen nyomás- és hőmérsékletérzékelők gyártására használják. A gyártási folyamatok olyan előforma-technológiákat foglalnak magukban, mint a cső-rúd módszer, a dupla-tégelyes módszer és a PCVD. A Yangtze Optical Fiber and Cable (YOFC) 10 000 kilométert meghaladó egyetlen rúd húzási hosszt ért el OVD és VAD eljárásokkal. Az olyan új technológiák, mint például az üreges{8}magos optikai szál, átlépték a 0,1 dB/km veszteséghatárt, és az alacsony késleltetésű átvitelre alkalmazzák a pénzügyi célú vonalakon.
